Írj nekünk:
Az oldalról
A Banduko két fiatal utazó egyetem előtt “kihagyott” éveinek kivonata.
Sok-sok noteszt, füzetet, vonatjegy csücsköt, bakancslistát, e-mailt, levelet, telefonjegyzetet töltöttünk meg élményekkel, kalandokkal, kontaktokkal, tanulságokkal, újratervezésekkel, apróbb-nagyobb elhibázásokkal, filozofálgatással, saját kis igazságainkkal, (úti)napló bejegyzésekkel, álmokkal, félelmekkel, jókívánságokkal és préselt falevelekkel.
Ez a weboldal egy újabb notesz, folyton bővülő, kicsit a miénk és kicsit mindenkié, egy következő kihívás, komfortzóna-elhagyás. Megosztani magunkat, bedobni a közösbe, kimondani, elismerni, elfogadni, elengedni vagy épp feleleveníteni mindazt, amit tanulunk.
Úgy érezzük, egyre inkább azért utazunk, amit aztán hazaviszünk magunkkal. Amitől már nem egészen úgy látjuk a világot és magunkat, mint előtte. Másfél év utazás után úgy döntöttünk, elkezdjük összegyűjteni ezeket. Reméljük, minél többen csatlakoztok hozzánk, hogy megtölthessük ezt a megtölthetetlen oldalt mindazzal, ami miatt újra és újra elindulunk vagy épp hazaérkezünk.
Rólunk
Panna
"Kisebb koromban nagyon megfogott Tamási Áron gondolata: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Jelenleg kicsit azt érzem; azért vagyok a világon, hogy minél több helyen otthon legyek benne. Ez hajt. Szeretném magamat idegen szemek, távoli tavak tükrében látni. Érdekes; valahogy mindig egy kicsit máshogy nézek vissza rám. Szeretném érteni az embereket. Nem "csak" a nyelvüket, a kultúrájukat: a lényüket. A tetteiket, választásaikat, ki nem mondott szavaikat, félszeg mozdulataikat, félelmeiket, ösztöneiket, irrealitásukat. Szeretném érteni magamat. Eddigi rövidke életem és néhány utazásom során már rengetegszer megkaptam: "Hogy lehet, Panna, hogy te mindig jó emberekbe botlasz?!" Az igazság az, hogy fogalmam sincs. Szerintem ők botlanak belém. Vagy csak jó emberek vannak. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Mondom, fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy lenyűgöz ennek a világnak minden színe, illata, zamata, dobbanása és mélysége. Én meg megyek, hogy lássak, csobbanjak, táncoljak, bőrig ázzak, kiáltsak, megtorpanjak, nekiszaladjak, zsebre tegyek, elvesszek és megkerüljek. Hogy megtaláljam a kapcsolatot köztünk. Már a világ és közöttem. Észrevettem, hogy ezek a sokszor "névtelen" emberek, ezek az apró pillanatok, tekintet-találkozások, hegytetőről megcsodált kilátások, lefotózhatatlan, vonatablakban elsuhanó tájak mindig is teret akartak kapni az életemben. Újra és újra felbukkannak. Hol levélbe írva, hol telefonjegyzetben, útikönyvben vagy csak egy firkában, magyarórai fogalmazásban, versben vagy prózában, a szavaimban, az álmaimban. Most éppen blogbejegyzésekben. Hát megteszem, ami tőlem telik. Leírom őket."
Áron
Mindig is hajtott, hogy folyamatosan fejlesszek magamon, minden nap kicsit több legyek, új dolgokat próbáljak ki, új élményeket éljek át. Ez ösztönzött arra, hogy nyakamba vegyem a világot, s elinduljak felfedezni, számomra eddig ismeretlen helyeket. Szeretném megtapasztalni más emberek gondolkodását, kultúráját, hangulatát, hogy tanulhassak belőlük, s kicsit meglássam magam bennük. Ez a weboldal egy következő nagy lépés számomra, ahol megoszthatom magam, kalandjaimat, elképzeléseimet a világgal. Ezen a helyen szeretném összekötni az embereket, helyeket, élményeket útjaimról, s kicsit átadni az érzést, mikor összeér egy pontba a világ.
Maga az oldal teljes mértékben saját fejlesztésű, ez is egy kis kihívás, tanulás, kaland volt, hogy belelássak a minket körülölelő internet világába, képet kapjak hogyan működik, milyen háttérmunka van egy weboldalban. Bármi észrevételed, megjegyzésed, építő hozzászólásod, ötleted van, várom!